Erről bővebben itt:

http://politika.transindex.ro/?cikk=4802

Nekem is az az érzésem, hogy az államukat pont azzal tudnák fenntartani, ha – akár egyoldalúan is! – de engednének az offenzív alapállásukból. Magyarul, kompromisszumokat tennének a béke érdekében, oly módon, hogy az “ellenfél” is rá legyen kényszerülve erre.
Például, ha lazítanának a vallási fundamentalizusukon, teszem azt, ha nem formálnának “történelmi jogot” (ami ugyebár ma már nemcsak hogy idejétmúlt, de egyenesen nevetséges hivatkozási alap) Jeruzsálemre, stb.

A cikk szerint az átlag palesztinnek rég elege a konfliktusból, úgyhogy szerintem lenne foganatja a közeledésnek…

Szóval izrael: aki önként odamegy élni, az tudja mirőllesz szó, tehát az elsőgenerációs bevándorlókat akár zsoldosnak is lehet tekinteni.

A propagandáról: én nem tudom elitélni azokat, akik az elején – hamis infók alapján – támogatták a háborút, majd amikor kiderült hogy az egész tömegpusztító fegyverrel történő fenyegetés hazugság volt, megváltoztatták véleményüket. Annál inkább elítélem azt a vezetést, aki ennyire átverte őket.

Izraellel kapcsolatban igazad van, ugyanakkor nem tudom hogy milyen egyéb választásuk lenne, ha az államukat fenn akarják tartani. Más szempontból, aki önként odamegy élni az

a propagandáról:

és ha már választani lehet, akkor én inkább a könnyebb utat választom. sajnos sokszor nem lehet. az élet így is épp elég cumi, én nem vagyok hajlandó a saját egóm miatt, hogy gondolatban megveregethessem a saját vállam, a nehezebb utat választani. nekem nincs szükségem/nem így van sszükségem erre az érzésre, nem ettől nézek fel saját magamra, hogy utálhatom a más nemzetiségűeket, és hogy konzerválni akarok egy konzervet, kizárva belőle az építő párbeszéd lehetőségét.

m.zoli: hozzám közelebb áll heller, mint az erdélyi lokálpatriotizmus. több közöm van hellerhez, mint a székelyföldi autonómiához. mert nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy bárki a “mi” nevünkben beszéljen, és ebbe engem is beleértsen az én engedélyem nélkül, eszméket hangoztasson, amikkel én nem feltétlenül értek egyet. “mi ártatlan, ,,Hogy valahol otthon legyünk benne” hazafelfogásunk között.” – én nem tartozom ezek közé, akik így érzik, és nem gondolom, hogy ez ártaltan.

“Egy háborút ugyanúgy nem lehet megnyerni, mint ahogy egy földrengést sem.” (Jeanette Rankin)

A háború lehet, hogy nehezebb út, de ugyanbiza mitől nemesebb? Attól, hogy kinyírsz egy csomó ártatlan embert? Mert csak hiszed, hogy egy eszme nevében teszed. Légy nyugodt, hogy ha egy jogállam a 21. században arra vetemedik, hogy a CIVIL lakosságát (tehát NEM a zsoldoshadseregét) veti be az ellenséggel szemben, ott már úgyis minden régen rossz.
Abból jogállam többet nem lesz.
Lehet, hogy az intézmények „hardverjét”, azaz a kőépülteket sikerül újrarakni. De az agyakban okozott maradandó károsodást csak a generációváltás pótolhatja.
Nem egy, hanem legalább kettő.

Apropó, pl. Izraelt, amelyik rendszeresen beveti a civil lakosságát a háborúba, én nem tekintem jogállamnak. És meg is látszik rajtuk, hogy nem az.