(Akkor én is zárójelben: olvastam valami Bíró Zoltán írását, amin roppant elcsodálkoztam. Egészen úgy hangzott, mintha,… Lehet, hogy igazad van, ezt én innen nem tudom érdemben megítélni, és nem akarok 500 km-ről pápább lenni a pápánál. De arra mérget veszek, hogy írásod következtében úgy rúgnak ki páros lábbal az RMDSZ-ből, hogy tán még a szökési sebességet is eléred…)

Bayer. Ő egy sértett ember. Vagy írhatnám úgy is, mentálisan sérült. Ugyanolyan fóbiái vannak, mint a te zorbán-fóbiád. Csak nincs olyan kifinomult stílusa, mint neked.
Ennek következtében akkor is elítélik, amikor lényegében igaza lenne, már pusztán hangneme miatt is.
Szvsz 2002-ben a panelprolizással ő nyerte meg a maszop-szadesznek a választásokat.

De hogy megtartsuk a balanszot: a másik oldalon is vannak ugyanilyenek. Stílben és mondanivalóban. Dési János, Tóta W. Árpád, stb.

Konklúzió: a hülyeség pártfüggetlen!

Az ünnepek kölcsönös betartásának a kultúrája már régóta működik, sőt szigorúan tiszteletben tartandó nemzetközi kereskedelemben, ahogy Shalom is mondja, aggodalomra nincs ok.

Shalom,

Bizisten nem tudtam, hogy Bayer a jobboldal számára sem szalonképes figura, úgyhogy elnézést (hallottam hírét, de ténylegesen most olvasok először tőle), ha ezzel megbántottam valakit, de tiszta véletlenül semmi utalást nem tettem arra, hogy Bayert esetleg a jobboldal reprezentatív figurájának tartanám…
(Amúgy, csak zárójelben, elvártam volna, hogy inkább az írásomat kommentáld, ne a Bayeres megjegyzást. )

Mint ahogy ez már mai is történik. Jó pár közös ünnepnap van, s még több eltérő. Nem tudok ezzel kapcsolatos komoly problémákról…

Kesztió: Ha képes lennél arra, hogy ne Bayer után ítéld meg a jobboldalt, úgy elkerülhetnéd azt a szégyent, hogy a neoliberálisokat (köztük téged) mondjuk Eörsi Mátyás után ítéljenek meg!

Magyar zászló: ha majd eltölt valaki 2 évet egy huzamban pl. Ausztráliában, akkor tudja meg, mit jelent a piros-fehér-zöld lobogónak még a látványa is.

“Egy marxista megközelítésű, rendkívül megosztó álláspont szerint jelenleg lényegében a tehetséges, pragmatikus zsidó származású középosztály vívja élet-halál harcát a tehetségtelen, gőgös és sértett magyar nemzeti, keresztény középosztály ellen. (168 óra, 2007. február 1. 16-17. oldal) E viták érintettjeiként és esetleges résztvevőiként szeretnénk már most világossá tenni az álláspontunkat: nem vagyunk antiszemiták, de nem vagyunk filoszemiták sem. Mi az egyetemes magyarság, és a magyar nemzeti kultúra fennmaradásának ügyét kívánjuk szolgálni. Ezért, a határainkon túl élő magyarok számára követeljük a magyar állampolgárság azonnali megadását. A megélhetési antifasiszták provokációira nem kívánunk reagálni.

Magyarország jövőjét jelenleg a haladó, progresszív baloldaliságra hivatkozó félművelt, újgazdag érdekcsoportok, és az ezek által eltartott értelmiségi klientúra veszélyezteti. Azok, akik a társadalmi és a gazdasági folyamatokról szóló tudományos vitákban – más eszközük nem lévén – végső érvként hivatkoznak a nem létező antiszemita és soviniszta fenyegetettségre. Tényeken alapuló érdemi vitákat szeretnénk.

A demokratikus, jobboldali Magyarország képviselőiként határozottan kiállunk
– az általunk magasabb rendűnek vélt – keresztény és polgári eredetű jobboldali értékrend mellett. Hívószavaink: család, nemzet, szolidaritás, hit, munka, méltóság, rend és folyamatosság. Ugyanakkor demokrataként elismerjük bárki jogát arra, hogy az általunk vallottakat vitassa, vagy tagadja.

2007. március 15-én

Tóth Gy. László, politológus, publicista”